Méh, méz, mozaikkép

Nemrégiben az egyik kedves megrendelőm egy izgalmas kéréssel fordult hozzám, méhész barátját szerette volna meglepni egy nem mindennapi ajándékkal. A feladat szerint -­ mely hasamnak is igen tetsző volt, hisz mint Micimackó, én is nagyon szeretem a mézet – kaptárjukban szorgosan dolgozó méhekről és gazdájukról, Maczkó Zsolt hódmezővásárhelyi méhészről kellett mozaikképet készítenem.

A mű alapjául szolgáló fényképsorozatot Török Erika fotóművész – nem mellesleg gyerekkori szomszédunk – készítette. Az első lépés az volt, hogy a rengeteg szebbnél szebb kép közül kiválasszuk azt, amelyik a mozaik alapja lesz.

Rövid tanakodás után a méhsejteken serénykedő két méhecske fotóját választottuk főképnek. Ennek több oka is volt. Egyfelől így a mozaik fő témájában nem lesz személyes, hisz bár munka közben Zsolt­ról is készült jó pár kitűnő felvétel, egyszer se biztos, hogy szívesen nézegetné saját magát, méheit azonban annál inkább. Másfelől a közeli makró felvételnek köszönhetően a mozaikképben is kiemelkednek majd a „főszereplők”. Arról már nem is beszélve, hogy a kép színvilága is adja magát, iránymutató ahhoz, hogy a végeredmény is kellőképp „mézes” legyen.

Egy gond volt csupán: megrendelőm négyzet alakú képet szeretett volna, ez a fotó pedig fekvő. Tehát vagy nagyon meg kellett volna vágom a fényképet és ezzel sérül a kép kompozíciója, vagy ki kellett volna egészítenem a lépet alul és felül szoftveresen. Ez utóbbi megoldást választottam. Íme hát az eredeti és a mozaik alapjául szolgáló retusált kép.

Ezután már a szokásos eljárásaimat követtem, úgy összeállítva a mozaikot, hogy a fényképek ne színezzék át az alap képet, hadd maradjon meg a jól elkapott fotó hangulata. Tehát mint mindig, most is az volt a célom, hogy ne csak egy szimpla számítógépes fotómozaikot kapjunk, hanem egy modern alkotást, amely ezúttal mézsárga tónusaival, a háttérben vibráló mozaikelemeivel a nyüzsgő méhkast idézi.

Miután megrendelőm elfogadta a számára emailben átküldött tervet, a kép festővászonra lett nyomtatva, amit egy 50×50 cm­-es vakrámára feszítettem. A keret hátsó oldalán a sarkokhoz kis szivacs tappancsok kerültek, a falat védendő, majd középre egy akasztó.

És ezzel készen is volt az ajándék, már csak csomagolni kellett.